A kerékpár az életünk része kiskorunktól kezdve. Már tipegőként is ez az első közlekedési eszköz, amelynek használatára megtanítanak. Először a lábbal hajtható, pedál nélküli bicaj, majd a hagyományos kerül a birtokunkba, amellyel már komolyabb helyváltoztatásra is képesek vagyunk. Feltéve persze, ha a város infrastruktúrája ezt lehetővé teszi.
Évekkel ezelőtt a bicaj még nem örvendett ekkora népszerűségnek, mint ma. Legalábbis kevesebben használták a napi ingázáshoz, sokkal inkább hobbinak számított a kerékpározás. Ehhez mérten a városi utakon sem kaptak helyet olyan mértékben a kerékpárosok, mint manapság, és nem számítottak az autósok egyenrangú partnereinek.
Alakult azonban egy kis társaság, egy úgynevezett kritikus tömeg, akik változtatni szerettek volna a hozzáálláson, mind a városok, mind az autósok, mind pedig a saját hobbibringás társaik hozzáállásán. Évente szerveztek bicajos felvonulást, amely egyre nagyobb tömegeket vonzott, és ennek hála elérték, hogy könnyebbé vált a közlekedés számukra. A biciklizés pedig népszerűbb, mint valaha.
